Kriszta-Angel

Szeretlek kedvesem

"Szeretlek kedvesem,
és hiába űzöm el,
a tétova képzelet
Tehozzád elvezet
Sok kínzó éjjelen
Közötted, s közöttem
vergődik a lelkem,
és úgy kíván,
mint soha, senkit sem
Hogyha itt lehetnél,
és, ha itt lennél énvelem,
Veled megnyugodnék
e lázas éjeken
Lelkem csendesen
Veled megpihenne,
bőrünk összeérne,
a vágytól összeégve.
Szorongó szívünket,
mohó testünket,
-melyik Tiéd, s enyém 
többé nem éreznénk,
e tűzben egyek lennénk.
És ha néha föleszmélnénk
e zsibbadt kábulatból,
semmit sem beszélnénk
Csak nézném a szemedet,
az nem csap be engemet,
és csókolnám ajkadat

Amikor a kezed nyújtod felém

Amikor a kezed nyújtod felém,
Én ölelő karomat tárom eléd.

Amikor Te szíved adod nekem,
Én életemet adom kincsem.

Mikor Te megpihensz mellettem,
Én kitárom Neked lelkem,

S én Neked adom a holdat,
Mely beragyogja az eget,
S a csillagokat hozom le Tenéked,
Hogy szíved ezzel teljen meg.

Mikor Te mellettem vagy,
A szívem mindig megpihen.

S mikor távol vagy,
Figyelő szemem Rád tekint,
S hosszú utadon kísér aggódva,
S ölelő karom örökké Téged segít.

Sorsunk...

Sorsom immár sorsodhoz kötődik.
Látod? Már létem léted része lett.
Mosolyom napfényként beléd szövődik,
s te ragyogsz rám a csillagok felett.

Szavad zenéje incselkedik velem,
s csengő kacagásom kísért, ha alszol.
Öledben hálok minden éjjelen,
mert akkor is vágylak, ha haragszol.

Lelked derűje a fénylő napom,
s szívem békéje az éjed csendje.
Öleljen lágyan szerelmes dalom,
hogy életed sebeit befedje!

Sorsom keresztezte az utadat,
lényed beivódott az életembe.
Hiába keresel ebből kiutat
mindig találkozunk a végtelenbe.

"Talán semmi sem szebb a világon,
mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akinek arca elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég,
hogy vidámak és boldogok legyünk!"

(Ernest Hemingway)

Gyere

Gyere ki a temetőbe,ha majd ki kísérnek

Ne félj ott a megszólástól ott már nem beszélnek

Mert a csendes temetőbe nincsen semmi bánat

Simogasd meg a fejfámat,mindent megbocsátok.

Az utolsó kívánságom ne tagad meg tőlem

Még a nap is rám mosolyog ott a temetőben

Nem vagyok a falu rossza,egy bünöm van nékem

Szeretlek nagyon Téged

Mégse hittél "Nékem"

Jó érezni azt,hogy szeretlek,

Nagyon és egyre jobban

Ott bújkálni a két szemedben

Rejtőzködni a mosolyodban

Érezni,hogy szemeid már  szemeimben élnek

s néznek,s érezni azt,hogy

Veled szép és csak Veled teljes az élet.

Nem tudom mi ez,de jó nagyon

Elmerengeni némely szavadon

Ámulni a szemed mely ragyog

S ráeszmélni hogy én csak

Te általad ragyogok.

Fáj a szívem mert nem vagy velem

Fáj mert nem fogod aa kezem

Fáj mert nem érezhetem a tested

és nem tudom igazán szeretsz-e.

Egyedül maradtam ebben a világban

Nem fogja senki a kezem

Pedig milyen jó lenne ha kezembe simulna

Egy másik kéz és melengetne

Érezném a belőle áradó erőt,meleget és

Megnyugvást,szeretetett.

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat